Iskolát építünk! Nyomtatás

Csíkszereda város központi részén épült Iskolánk, a Nagy Imre Általános Iskola története furcsamód sokkal régebbre nyúlik vissza, mint maga az épület létezése.

1974-ben született meg egy iskola építésének gondolata és kérvényezése, amire 1978-ban került annyi pénz, amiből éppen az alapokat lehetett megönteni. Utána a művelődésre fordított pénzalap megcsinosítása miatt, anyagi alapok hiányában, az építkezés leállt.

Elena Ceauşescu "elnökasszony" egyik látogatása alkalmával a helikopterből felfedezte az abbahagyott építkezés alapjait, és azt az utasítást adta, hogy az alapokat el kell tüntetni. A helyi vezetők földet hordattak rá - hátha még szükség lesz rá, - és addig is meg lesz védve a csíki tél hidegétől.

Itt a történet pár évre megszakadt, mert az iskola a "föld alatt volt".

A "téli álmot" az 1989-es változás eredménye szakította meg, sok jót és rosszat hozva magával: a szólás, a vallás és az oktatás szabadságát, magyar és román iskolákat, rövidített tanórákat és váltásokat.

Volt egy 12-es számú iskola, ami a Matematika-Fizika Elméleti Líceum mostohagyermekeként egyik napról a másikra hajléktalanná vált. Szeptember 14-én (15-én az évnyitó) költözhetett a Kereskedelmi Szaklíceum diákszállására, majd a 4-es Ipari Líceumba, és onnan vissza a diákszállásra, oktatásra teljesen alkalmatlan termekbe.

Volt egy 9-es számú iskola, aminek magyar tagozata (1.094 tanuló) távozott az épületből, átengedve azt a román tagozatnak (364 tanuló), és mondhatni szétszóródott a szélrózsa minden irányába. Egy része a mai Petőfi Sándor Általános Iskolába, egy másik rész az 1-es számú Ipari Líceum földszintjére, ismét mások az említett Kereskedelmi Szaklíceum diákszállására és az 1-es számú Ipari Líceum két diákszállására.

Ebből a tanuló és tanerő anyagból alakult ki a mai Nagy Imre Általános Iskola. Nagyon hosszú ideig a tanerõk nagyrészt csak látásból ismerték egymást, mert szinte sosem találkoztak napközben.

A 64 osztály, 31 az elemi és 34 a gimnáziumi tagozaton a következőképpen oszlott meg: a Petőfi Sándor Általános Iskola épületében: az I-II. osztályok első váltásban, a III-IV. osztályok második váltásban, a Kereskedelmi Szaklíceum diákszállásán (mai Pedagógusok háza): az I- IV. osztályok elsõ váltásban, a VI. osztályok egy része, az 1-es Ipari Líceum földszintjén 6 teremben: az V. osztályok második váltásban, az 1-es Ipari Líceum első diákszállásán: VII-VIII. osztályok első és második váltásban, az 1-es Ipari Líceum második diákszállásán: a VI. G. osztály első váltásban.

Így zajlott a tanítás öt épületben 877 I-IV. és 862 V-VIII. osztályossal ( összesen 1.739 tanuló ), 91 tanerõvel, amibõl 10 szakképesítés nélküli és 10 adminisztratív személlyel. Anyagi alap és nagyrészt szemléltető eszközök nélkül.

Alapítvány formájában, a tanulók fejenként 50 lejes hozzájárulásával igyekeztünk letenni az intézet működésének minimális alapjait.

Ekkor a város választott polgármestere László Pál úr volt, aki a kormánydöntést megelőző időszakban a Megyei Építkezési Vállalat főmérnökeként dolgozott. Neki jutott eszébe a Csipkerózsika álmát alvó iskolaalap, és így kerültek elő a régi épülettervek is. A tervek felújításával és kiegészítésével, az állam pénzén és a gyergyócsomafalvi építészmesterek lelkes munkájával, akik akár este 23 óráig is dolgoztak, 1990 márciusában folytatódtak az évtizeddel előbb megkezdett munkálatok.


900315 Epitkezes ML

Az iskolaépület 1990. március 15-én


Mivel Iskolánk volt a legnehezebb helyzetben, az épületet szinte azonnal magunknak tudtuk be, de ez nem zárta ki azt, hogy mások is hasonlóan gondolkodjanak, mivel arról ekkor még nem volt szó, hogy kié lesz az épület.


900321 Epikezes ML

Az iskolaépület 1990. március 21-én


Az igazgatók szinte az első munkanaptól fényképes dokumentációt készítettek a munkálatok haladásáról (...). Amikor még csak a tartó-betonoszlopok ágaskodtak az égnek, egy napon amolyan honfoglalást hajtottak végre, mivel az egyik oszlopra felszegezték a 12-es Általános Iskola tábláját. Ettől kezdve mindenikünk megvalósítható álomként dédelgette magában egy új iskola gondolatát. Szívet melengető érzés volt a nap mint nap nagyobbra nőtt épület látványa.

 

900325 Epitkezes ML

Az iskolaépület 1990. március 25-én


A lelkesedés olyan nagy volt, hogy az építkezés közelében lakó kollégák és szülők sokszor őrséget vállaltak, mert a szomszédságban épülő disznótelep kezdett ipari méreteket ölteni és építéséhez az iskola téglája kitűnő alapanyagnak bizonyult. Voltak olyan esetek is, amikor különböző személyautók jelentek meg éjszaka, úgymond egy kis "beszerzésre", akiktől elég nehéz volt a mozgatható építőanyagot megmenteni.

 

900423 Epitkezes elolnezet ML

900423 Epitkezes hatulnezet ML

Az iskolaépület 1990. április 23-án

 

900710 Epitkezes ML

Az iskolaépület 1990. július 10-én

 

901004 Epitkezes ML

Az iskolaépület 1990. október 4-én

 

901206 Epitkezes ML

901206 Epitkezes h ML

Az iskolaépület 1990. december 6-án


Megszülettek az első ötletek az új iskola nevéről is. Két tábor alakult ki. Az egyik tábor a Móra Ferenc nevet támogatta, a másik a Kájoni János nevet. Érvelés és ellenérvelés közepette jöttünk rá, hogy városunknak van olyan nagy szülöttje, kinek neve és életműve fémjelezhetné Iskolánk szellemét és homlokzatát. Ez a név a csíkzsögödi Nagy Imre festőművész volt, a tanítóé, az egyetemi tanáré, kinek gyermekkorához kicsit hasonlított Iskolánk nehéz sorsa is.

 

910404 Epitkezes e ML

910404 Epitkezes o ML

910404 Epitkezes h ML

Az iskolaépület 1991. április 4-én


Az Iskola címerét Zsigmond Márton képzőművész, rajzszakos kollégánk tervezte meg, ami hamarosan iskolazászlónkra került. Ha zászló, akkor jelvény is! Hadd lássa mindenki, hogy Nagyimrések vagyunk! A Romániai Magyarok Demokratikus Szervezetének - személyesen Vígh Ádám úrnak - a közbenjárásával, támogatásával készítették el a jelvényeket Nagyváradon. Egyszóval mindenünk megvolt ahhoz, hogy beléphessünk új Iskolánk kapuján. Az épület 1991 februárjában vált "lakhatóvá", és 1991. április 13-án - költözésre, berendezésre felhasználva a kéthetes vakációt - jött el az az ünnepélyes pillanat, amikor a harmadik évharmadot az új iskolában kezdhettük.

(Szöveg: Fülöp Álmos, fényképek: Mandel László)