Ilyeneket játsztak egykoron eleink Csíkban |
Nagyszüleink és szüleink idején a gyerekek sokkal többet játszottak, és ültek kint a friss levegőn, mint napjainkban. Rengeteg játékot ismertek. Balázs-Bécsi Anna – Zakariás Anna, 2013
Adj, király, katonát! l.
Szüleim mesélték, hogy ha 10-nél többen akartak együtt játszani, akkor az Adj, király, katonát! játékot játszották.
- Adj, király, katonát!
A másik csoportból visszaszól valaki:
- Nem adunk!
- Ha nem adsz, szakítunk!
- Szakíts, ha tudsz!
- Kit kívánsz?
Mire kihívják azt, akit szeretnének, hogy szakítson. Ez a tag akkor nekiszalad, és ha sikerül elszakítani a másik csapat láncát, akkor magával visz egy tagot a saját csapatába. Ha nem sikerült neki, akkor ott marad annál a csapatnál, aki őt kihívta.
Elmesélte: Tamás Anna, 42 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Tamás Ferenc, 2013
Adj, király, katonát! ll.
Feláll 2 csapat egymással szemben. Az egyik csapat tagja elmondja a mondókát: Adj, király, katonát! A másik csapat válaszol: Nem adunk! Az első csapat akkor szakít. Ez azt jelenti, hogy az ellenfél csapatláncát egy kiválasztott játékos át kell szakítsa, hogy maga mellé állítsa az ellenfél játékosát. Az a csapat nyer, amelyikben több fő marad.
Elmesélte: ismeretlen
Gyűjtötte: Lukács Hunor, 2013
Angyal vagy ördög? Minél több gyerek játssza, annál érdekesebb.
Kiszámolóval választottunk egy „forgatót”, aki szerre megforgatta a többieket. Mindenki olyan testhelyzetben kellett szoborrá merevedjen, ahogy megállt. Ezután a forgató egy fűszállal csiklandozta a szobrokat, és minél viccesebb dolgokkal próbálta rávenni őket arra, hogy elnevessék magukat. Akinek a fogai látszottak a nevetéstől, „ördög” lett, és kiesett. A nyertes(ek) „angyal(ok)” lett(ek), és ő(k) lett(ek) a következő forgató(k). Ha több angyal lett, újra ki kellett számolni a forgatót.
Elmesélte: Laczkó Kinga, 38 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Laczkó Attila, 2013
Bicskatőkézés Több gyerek is játszhatja. Egy botra körülbelül 10 vízszintes róvást vésel, és beleteszed a földbe. A gyerekek körbeállják a botot, úgy kb. 1 m távolságban. Ekkor egymásután feldobják a bicskát. Ha beleáll a bicska a földbe, akkor újra dobhat a bicska feldobója, és léphet egy lépést a földbe szúrt bot irányába. Ha nem áll bele a földbe a bicska, akkor jöhet a következő gyerek. A játék addig folytatódik, míg a játékosok elérik a botot, a boton lévő legfelső róvást, majd visszatérnek a helyükre. Elmesélte: Gere Zoltán, 68 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Gere Zsanett, 2013
Boltos játék Össze kell gyűjteni köveket, leveleket, ágakat, füvet és mindenfélét, ami a természetben található. Megnevezték, hogy melyik milyen étel, és kupacokba rakták. Pénznek köveket vagy papírt használtak. A vevők megvásárolták az árut, és kövekkel fizettek. Elmesélte: Nagy Kinga, 38 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Nagy Réka – Hegyes Barbara, 2013
Bújócska A napjainkban is igen népszerű játékot annak idején is játszották.
A játék úgy történt, hogy a gyerekek összegyűltek, és a szintén ismert „kő, papír, olló” játékkal döntötték el, ki legyen a hunyó. A hunyó a kijelölt helyen kellett elszámoljon 50-ig, ezidő alatt a többi gyerek elbújt a gyerekek által közösen meghatározott határokon belül. A hunyó a számolás után keresni kezdte a gyerekeket, és ha meglátott valakit, akkor vissza kellett fusson a számolásra kijelölt helyre, majd a látott gyerek nevét felkiáltotta. Amikor mindenki megkerült, a következő hunyó az lett, akit elsőnek „kiütöttek”. Ha a hunyó eltévesztette a látott gyerek nevét, vagy nem látta a gyereket, akkor azt csalásnak nyilvánították, kétszeres újraszámolással büntették. Elmesélte: Silló Klára, 69 éves, Csíkmindszent
Gyűjtötte: Gaál Roletta – Szilveszter Áron, 2013
Bűzözés A játékosok két csoportra oszlanak. Az egyik csapat az ütő, a másik a fogó csapat. A játékot kicsi kemény labdával játsszák, amit az ütő csapat egy kb. 1,2 m-es ütővel üt. Egy játékosnak 3 ütéshez van joga, ami után el kell fusson a bűzhöz (ami egy kijelölt hely a játéktér 2/3-án) és vissza az ütőhelyre. Amennyiben a fogó játékosok a levegőben elkapják a labdát, akkor a két csapat szerepet cserél. Ugyancsak szerepcserére kerül sor, ha a bűzhöz futó játékost megdobják a labdával, és ha egy ütő sem szerzett újabb jogot az ütéshez azzal, hogy elfut a bűzig és vissza, és már nincs aki üssön. Ezt a játékot Húsvét vasárnapján játszodják még ma is Csíkdelnén a játszókertben. Elmesélte: Birta Antal, 72 éves, Csíkdelne
Gyűjtötte: Balogh Noémi – Birta Noémi, 2013 Cekapecc Ehhez a játékhoz legkevesebb 5 gyerek kell.
Minden gyerek keres magának egy párt.
A párok felsorakoznak egymás hátához. Mindig kell legyen egy olyan gyerek, akinek nincs párja. Az a gyerek, akinek nincs párja, az a sor elejére áll, és nem néz sem jobbra, sem balra, sem hátra. Ennek a gyereknek a neve: macska.
A macska elkiáltja magát:
- Hátulsó pár, előre!
Ez azt jelenti, hogy a leghátsó pár egyik tagja jobbra, míg a másik balra fut. Amikor a macska meghallja, hogy a párok elindultak, elkezdi valamelyik gyermeket kergetni. Ha megfogta, akkor ketten beállnak a sorba. Az lesz a macska, akit a macska meg nem fogott.
A macska megint elkiáltja magát:
- Hátulsó pár, előre! És ez így megy tovább, amíg a gyerekek meg nem unják. Elmesélte: Okos Lajos, 56 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Ambrus Krisztina – Okos Zsuzsanna, 2013
Cicázás l. Szükséges: 1 labda, 3 vagy több játékos. Egy nagyobb területet válasszatok el háromfelé úgy, hogy a két szélső rész, valamivel kisebb legyen, mint a középső. Válasszatok ki 2 „gazdát” (játékost). A gazdák álljanak a pálya két szélső részébe. A többiek álljanak a középső játékterületre, ők lesznek a cicák. A gazdák egymásnak dobják a labdát úgy, hogy a cicák ne tudják elkapni. Amelyik cica elkapja a labdát, az helyet cserél a labdát dobó gazdával. Ezt addig lehet folytatni, amíg megunjuk. Elmesélte: ismeretlen
Gyűjtötte: Varga Tímea – Bodor Andrea, 2013
Cicázás ll. Szemben áll két gyerek kicsit távolabb egymástól. Közéjük beáll még egy – ő lesz a cica. A két szélső gyerek dobálja egymásnak a labdát úgy, hogy a középső ne tudjon hozzáérni a labdához. Ha sikerül neki megérinteni vagy elvenni a labdát a másik két gyerektől, kiállhat középről. Az lesz a következő cica, aki utolsónak ért a labdához, mielőtt az előző cica megérintette volna a labdát. Elmesélte: Ferencz Jolán, 62 éves, Csíkpálfalva
Gyűjtötte: Miklós Gréta Abigél, 2013
Csali-pénztárca A játék inkább viccelésnek számít. Akárhány személy játszhatja. Ehhez csak egy üres pénztárca és egy alig látható fonalra vagy horgászzsinegre (damilra) van szükség. A fonalat rákötjük a pénztárcára. Ezután a megkötözött pénztárcát kirakjuk az utcára, úgy, hogy egy épület vagy fa, bokor mellé el tudjunk bújni. Már csak arra kell várni, hogy jöjjön egy ember. Ugyebár, amikor meglátjuk vagy valaki meglát egy pénztárcát, egyből a pénzre gondol. Amikor az ember meglátja a pénztárcát, egyből felveszi, és ekkor megrántják a madzagot. Ilyenkor mindig nagyot nevettek a gyerekek, s a felnőttek megszégyellték magukat. Elmesélte: Ambrus Attila, 46 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Ambrus Krisztina – Okos Zsuzsanna, 2013
Csülközés l. A földbe egy nem mély lyukat kell vájni, úgy, hogy a csülköt ferdén lehessen elhelyezni benne. A lapáttal megütjük a csülök hegyes, kiálló végét, az felrepül a levegőbe, s ekkor a lapáttal minél messzebbre próbálod elütni. Közben el kell kiáltsd, hogy szerinted mennyire repült el. Ha az ellenfél elkapja a levegőben a csülköt, akkor kiestél. Akkor is kiestél, ha több métert mondtál, mint amennyit ütöttél. Lépéssel mérik le a távolságot. Az nyer, aki többet tudott ütni. Elmesélte: Barcsay László, 75 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Barcsay Zselyke – Finta Diána, 2013
Csürközés ll. A játékot 2-4 játékos játszhatja. A játékhoz egy 20-30 m hosszú pálya szükséges, ami lehet mező, erdei tisztás, park, mindenképpen sima terület. Szükség van egy lapítószerű ütőre, és egy kisebb, erős fadarabra, ami a labdának felel meg. A kezdő csapatnak a dobója feldobja a kis fadarabot, amit az ütő el kell találjon, és minél távolabbra elüsse. Ezt háromszor ismételheti meg a csapat egy kör alatt. A cél az, hogy a 3 ütés alatt a „labda” elérje a pálya összhosszát. Ha a 30 métert eléred (bikáig), akkor van egy pontod, ha meg nem tudod elérni, akkor nincs pontod. Az a nyertes csapat, aki több pontot szerzett. Elmesélte: Bálint Attila, 73 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Szombath Ákos – Bíró Barna, 2013
Csülközés lll. A játék a kézilabda és a tenisz keverékéhez hasonlít. A gyerekek két egyenlő számú csapatot alkottak, majd két egymással szemben fekvő kaput készítettek (téglával vagy kővel jelölték ki a kapu két sarkát). Minden játékos kezében egy deszkadarab, vagy valami másból készült ütő volt. Szükséges volt egy „labda”, ami akár egy másik fadarab is lehetett. Ezt a labdát kellett a csapatok az ütőkkel az ellenséges csapat kapujába beüssék. Ahogy a labda a játékos felé repült, ő az ütőjével tovább kellett adja. Elmesélte: Kozma Ilona, Csíkzsögöd
Gyűjtötte: Ábrahám Ágnes – Gyulai Réka, 2013
Csülkölés IV. Egy kis, facsutakszerű csülköt ütve bele kell találni egy lyukba vagy a kijelölt célba. Aki 2 ütés után sem talált bele, az átadja a botot egy másik gyereknek. Ha az beletalál, addig ütheti tovább, míg a második ütésre sem talál bele. És így tovább. Aki a legtöbbször beüti a csülköt a célpontba, az nyer. Elmesélte: Gáll Anna, 63 éves, Csíkszentlélek, Alszeg
Gyűjtötte: Kőszegi Beáta, 2013
Csürközés V. Először beleütünk a földbe egy 1,5 m hosszú botot, a „papot”. Minden játékos készít magának egy kb. 30 cm hosszú botot. Még kell egy ún. csürök, ami 15 cm hosszú, ezt a pap tetejére tesszük.
Egyik játékos odaáll a paphoz, és elüti a csürköt. A többi játékos elhelyezkedik oda, ahová gondolják, hogy esik a csürök.
Miután elütötte a csürköt a játékos, mindenki megpróbálja a botjával megérinteni, mielőtt földet ér a csürök. Ha ez sikerül, az a játékos megy a paphoz, aki hozzáért a csürökhöz azaz „lepedzte az ütő játékost”.
Ha nem ér a csürökhöz senki, akkor egyikük felveszi a csürköt, és nem lép el arról a helyről, hanem onnan meg próbálja dobni a papot. Ha sikerül, ő megy a paphoz.
Hogyha nem sikerül megdobni, akkor az ütő játékos megsaccolja, hogy ahova leesett a csürök és a pap közötti távolságban hányszor van meg a botja, és mondja azt a számot, ahányszor ő gondolja. Ha a többiek úgy ítélik, hogy megvan abban a távolságban a botja annyiszor, ahányat ő mondott, akkor annak megfelelő pontszámot kap. Ha úgy ítélik, hogy nincs meg a csürök és a pap közötti távolságban, akkor leméretik. Ha az ütő jól saccolta, akkor annak a számnak a dupláját kapja, amit mondott. Ha a többi játékosnak volt igaza, akik lemérették, akkor ők kapják annak a számnak a dupláját, mindenki. Az nyer, aki hamarabb eléri a 100 pontot. Akkor van esélyed pontot szerezni, ha a papnál vagy, kivétel ha leméretik, és az ütő téved. Elmesélte: Boga Barnabás, 37 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Boga Ákos – Ravasz Ede, 2013
Csülközés VI. Egy vékony csutakot felállítunk a földre, és ezt az egyik játékos (bottal) őrzi. A többiek felsorakoznak 6-7 méterre a csutaktól, és botjukkal megdobják a csutakot, hogy az feldőljön. Ha a csutak feldőlt, a játékosok mind a csutakhoz szaladnak, és vissza a sorba. Közben az őrző felállítja a csutakot, és utána a botjával próbálja elérni valamelyik játékost. Ha sikerült, az lesz az őrző. A játék ismétlődik. Elmesélte: Dáncsuj Biró Mária, 90 éves, Csíkvacsárcsi
Gyűjtötte: Balogh Noémi – Birta Noémi, 2013
Dzsem, dzsem! Legkevesebb 6 ember játszhatja. Krétával virágot rajzolunk 5 szirommal a közepe körül. 5 követ a körben egymásra teszünk.
Amelyik csapat ledobja a tornyot a körben, az lesz az első csapat, a többi játékos alkotja a második csapatot. Az első csapat a köveket a szirmokba kell rakja. Ha ezt megtette, felkiált: Dzsem, dzsem! Akkor az első csapat nyert. A második csapat úgy nyerhet, hogy kidobja az első csapat játékosait egy teniszlabdával. Szabályok: A virágot őrizni tilos. A tornyot csak 5 méterről szabad teniszlabdával megdobni. Embert lefogni tilos. A játékszabályok be nem tartása azt fogja eredményezni, hogy az illető kiszáll a játékból. Elmesélte: Antal Sándor, 38 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Lázár Botond – Antal Dávid, 2013
Falazás Ezt a mókás időtöltést minél többen játsszák, annál szórakoztatóbb. Legtöbbször az iskolában játszották ezt a játékot a gyerekek.
Nem kellett sok kellék, csak egy labda és egy fal. A játék menete is egyszerű volt. Egy gyermek a labdát a falnak dobta, és közben egy másik gyermek nevét kiáltotta. Mikor a labda visszapattant a falról, az a gyerek, aki a nevét hallotta, el kellett kapja a labdát. Ha sikerült elkapnia, akkor ő dobta a labdát a falnak, miközben egy másik játékos nevét kiáltotta. Ha nem kapta el a falról visszapattanó labdát, még mielőtt az földet ért volna, akkor kiesett a játékból. Az nyert, aki utoljára maradt a játékban. Elmesélte: Csiszér Imre Csaba
Gyűjtötte: Csiszér-Szokol Anna, 2013
Gólyalábazás l. A sáros utcák miatt gyakran kellett nagyszüleim korában gólyalábbal menni iskolába. A gólyaláb arra volt jó, hogy ne ázzon és rongálódjon a cipő, de arra is, hogy szünetben és hazafelé menet nagy versenyeket lehessen szervezni a mezőn. A verseny lefolyása nagyon egyszerű volt: először kiszámolták, hogy kinek a sapkáját dobják el jó messzire, azután mindenki a sapka után iramodott gólyalábon. A leggyorsabb felvette a sapkát, és többnyire ráakasztotta a gólyaláb nyelére. A gólyalábhoz egy pár másfél méteres, erős rúd kellett. Erre erősítettek 30 cm magasságban egy háromszög alakú tartófát. Sok ügyesség kellett a használatához. Elmesélte: ismeretlen
Gyűjtötte: Süket Domokos, 2013
Gólyalábazás ll. Vidéki környezetben eléggé ismert, jó egyensúlyérzéket és ügyességet igénylő szórakoztató játék volt. Hajdanán a fából készült, különböző magasságú gólyalábakat mocsaras vidéken használták közlekedésre. A szüleim gyerekkorában különböző játékos versengésekre használták mint pl. futás, ugrás, viadal. Elmesélte: Balázs József, 45 éves, Csíkszentmárton
Gyűjtötte: Balázs István – Járy Gergely, 2013
Gombfoci A játékosokat gombok helyettesítik. Két csapattá osztjuk a tizennyolc játékost. A csapatokat 2, más-más színű vagy méretű gombokkal jelöljük.
Gombokból vagy kavicsokból (2-2) kirakjuk a kapukat. A kapukba állítunk 1-1 kapust (gombot), eléjük 2-2 hátvédet (gombot), eléjük 3-3 középcsatárt (gombot), és eléjük még 3-3 csatárt (gombot). Kinevezünk egy gombot focilabdának. A két csapat elkezdi „peccingetni” a csatárokkal a labdát, próbálva belőni a labdát a kapuba. A játék addig tart, amíg le nem jár az idő, vagy míg be nem lőnek egy bizonyos számú gólt. Elmesélte: ismeretlen
Gyűjtötte: Rafain Kinga – Kerekes Krisztina Anita, 2013
Gumizás Szükséges kellékek: 3-4 m hosszú keskeny gumipertli, cérna, tű.
Játékosok száma: legalább 3.
Az összevarrt gumit 2 játékos egymással szemben kis terpeszben állva a bokájára húzta. A harmadik játékosnak volt a legnehezebb feladata, a kifeszített gumival szembeállva a lábfejére vette az egyik szárat, és felugorva átemelte a másikon, majd a sarkát a gumi átugrott szárához illesztve rálépett, végül elengedte, és kilépett. Ez volt az első lépés. A második lépésben a lábfejére vett szárral a gumi másik szárára ráugrott, majd előre kiugrott a gumiból. A gyakorlat egyre nehezedett, mert a gumigyűrűt feljebb emeltük lábszárra, majd térdre. A gyakorlatot végző játékost akkor cseréltük fel, amikor elvégezte a gyakorlatokat, vagy amikor elfáradt.
Elmesélte: Csíki (született: Kovács) Anna-Mária, 43 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Csíki Emese – Nagy Márta, 2013
Gyűjtés Gyűjtöttük a bélyegeket, a csokoládés, cukorkás és rágógumis papírokat meg a szalvétákat. Hétvégenként összegyűltünk valamelyikünknél, megmutattuk egymásnak a gyűjteményünket, és ha alkalom adódott, akkor cseréltünk egymással. Elmesélte: Csíki (született: Kovács) Anna-Mária, 43 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Csíki Emese – Nagy Márta, 2013 Harminchármazás Egyéni játék több személy számára. Lehetőleg 2-3 személy játszhatja, de nem lehetetlen a több résztvevős formája sem.
A játékot kosárlabdával kosárpalánknál és -gyűrűnél játsszák, kint vagy bent a teremben.
Sorshúzással az első játékos a személyi büntetővonaltól kosárra dob. Ha bemegy a labda a gyűrűbe, a játékos 2 pontot kap. Ha a leeső labdát el tudja kapni anélkül, hogy a földre esne, és ott, ahol elkapta a labdát, megáll, és újra rádobja a kosárra. Ha belemegy, kap még 1 pontot, és összesítve 3 ponttal újra ő végezheti el a dobást megint 3 pontért. Természetesen a labda most sem eshet le a földre. Ha az első 2 pontos dobása nem megy bele, akkor is el kell kapnia, és onnan, abból a helyből dob kosárra. Ha bemegy összesen 1 pontot kap, és ha nem, nullát. Mindkét esetben egy másik játékos próbálkozik ugyanígy. Az nyer, aki leghamarabb összegyűjti sikeres dobásokkal a 33 pontot. Könnyített változatként úgy is lehet játszani, hogy a labda leeshet a földre, de csak egyet pattanhat a földön, azután el kell kapni. Elmesélte: Boda Jenő, 68 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Boda Gergely, 2013
Hátulsó pár, előre fuss! Először fel kell állni kettes sorba. Az első kettő kiáltja a hátulsó kettőnek, hogy: Hátulsó pár, előre fuss! Ekkor a két hátulsó előrefut, de mindenki a maga oldalán, az elsők meg kell fogják őket. Ha bármely hátsót megfogják, akkor a hátulsó pár kiesik. De ha a két hátulsó egyike beáll az első helyére, akkor az elsők esnek ki. Ez így megy tovább, amíg meg nem marad egy győztes pár. Elmesélte: Kőszegi Mária, 78 éves, Fitód
Gyűjtötte: Kőszegi Kálmán, 2013
Hétkövezés l. A hétkövezést többen lehetett játszani.
7 lapos követ kellett gyűjteni, és úgy felrakni egymásra, hogy a legnagyobb alul, és a legkisebb felül legyen.
A játékosokat 2 csapatra osztották. Az egyik csapat kapott egy labdát, és azzal le kellett döntenie a tornyot. A másik csapat el kellett szaladjon az ellenfeleitől, hogy ne tudják megdobni, de közben a tornyot is fel kellett építeniük. Ha valakit megdobtak, az kiesett a játékból. Elmesélte: Rancz Róbert, 37 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Rancz Cintia, 2013
Hétkövezés ll. Két csapatot kell alkotni. Kell keresni hét darab lapos követ, és egymásra kell rakni. Kell még a játékhoz egy teniszlabda. A csapatok 4,5 méterre felsorakoznak, és sorra próbálják a labda eldobásával lerombolni az egymásra helyezett köveket. Amelyik csapatnak sikerül lerombolni a kövekből rakott tornyot, azok elszaladnak. A másik csapat a kövek mellett marad, eldugja a teniszlabdát, és őrzi a köveket, hogy a másik csapat ne tudja egymásra visszarakni. A játéknak akkor lesz vége, ha a tornyot ledöntő csapat vissza tudja rakni egymásra a köveket, vagy ha az őrző csapat a teniszlabdával meg tud érinteni vagy dobni minden egyes ellenfelet. Elmesélte: ismeretlen
Gyűjtötte: Farkas Noémi – Ladó Nóra, 2013
Hétkövezés lll. Szükséges: két 5-6 tagból álló csapat, 1 labda, 7 db. különböző méretű lapos kő.
A hét követ egymás tetejére rakjuk, úgy, hogy a nagyobbak alul, a kisebbek felül kerüljenek.
Az egyik csapatnál van a labda. Ez a csapat legurítja a labdával a köveket, és elszalad. A másik csapat kifogja a labdát, és üldözőbe veszi a csapatot, aki közben azon munkálkodik, hogy újra visszarakja a ledöntött köveket, miközben az ellenfél próbálja kiütni (megdobja a labdával) a játékosokat. Akit elér a labda, az kiesett, nem rakhat fel követ. Ha sikerült felrakni a köveket a tornyot döntő csapatnak , akkor ők a győztesek és újra ők dobhatnak. Ha veszítettek, a másik csapat kezd. Elmesélte: Bálint Lóránt, 36 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Bálint Karola – Miklós Fruzsina, 2013
Hétkövezés lV. A játék kellékei: 7 lapos kő, 1 teniszlabda, 8-20 játékos. A játékosok két csoportra oszlanak. A lapos köveket egymásra helyezik úgy, hogy torony-formát alkosson. A két csapat megegyezése után sorra megpróbálják ledobni a tornyot a teniszlabdával. Amelyik csapat ledobja a tornyot, az szaladni kezd, miközben megpróbálja újra felépíteni a tornyot. Ezalatt a másik csapat teniszlabdával megpróbálja eltalálni a szaladó játékosokat. Akit eltalálnak, az ki van esve. Ha minden játékost eltalálnak, vége a játéknak, ha pedig az a csapat, amelyik szalad, felépíti a tornyot, ők győztek. Elmesélte: Gergely Csilla, 39 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Imets Eszter – Gergely Kriszta, 2013
Hógolyó-csata l. A gyerekek 2 csapatot alkottak. Mindkét csapat épített egy-egy várat, úgy, hogy a várak egymással szemben álljanak. Azután gyúrtak sok hógolyót, és a hógolyókkal megpróbálták lerombolni az ellenfél várát. Az a csapat nyert, amelyiknek sikerült lerombolnia ellenfele várát. Elmesélte: Orbán Antal, 38 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Orbán Szabina, 2013
Hógolyó-csata ll. A játékot legkevesebb négyen játszhatják, télen, mikor jól tapad a hó. A játékosok 2 csapatot alkotnak. Mindkét csapat épít magának egy-egy várfalat. Mikor elkészült a fal, akkor sok hógolyót készítenek, és kezdődhet a csata. Az a csapat nyer, amelyiknek sikerül lerombolnia ellenfele várfalát. Elmesélte: Gál Ildikó, 33 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Gál Denise – Pál Eszter Ágota, 2013
Húsvéti tojásgurító verseny Húsvét hétfője után a csíkpálfalvi gyerekekkel kimentünk a közeli dombokhoz. Felmásztunk a tetejükre, és tojásgurító versenyt rendeztünk.
A jelenlévő gyerekek sorban egymás mellé álltak, mindenki előkészítette a húsvéti írott tojást, amelyet legurítottunk a domboldalon. Majd mindenki a saját tojása után szaladt, amely, ha elrepedt, a tulajdonosa kiesett a játékból. Viszont, ha a tojás épen maradt, akkor újra ki kellett mászni a dombtetőre, és kezdődött elölről a gurigázás. Az a gyerek lett a győztes, akinek a legtöbb ideig maradt ép a tojása. Nagyon jól szórakoztunk, és bizony ki is fáradtunk. Elmesélte: Mara Zsuzsanna, 64 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Máthé Júlia – Máthé Luca, 2013
Jégkorongozás A csíkszeredai Kaufland-üzlet helyén gyermekkoromban, a '80-as évek második felében még vizenyős rét volt. Voltak évek, amikor a víz teljesen ellepte az egész rétet az úttól be, egészen a patakig. Télen aztán az egész befagyott és óriási korcsolyapályává változott. Itt játszottunk: korcsolyáztunk, hokiztunk egész télen. A hokihoz hóból pályát és kaput építettünk. Úgy térdmagasságig összenyomtuk a havat, ezzel körbekerítettük a pályát. A kapuk kis bemélyedések voltak ezen a palánkon. Elmesélte: Bencze Levente, 38 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Bencze Apor, 2013
Juhozás Falusi gyerekként növekedtem, tehát mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztunk. Akkor a magunkfajta gyerekeknek nem voltak ilyen modern játékai, mint a mostani gyerekeknek. Mégis minden kor gyermekének megvoltak a kedvenc játékai.
Az én egyik kedvenc játékom a juhozás volt, amelyet rendszerint 3 gyerekkel játszottam.
A játékhoz a következő anyagok szükségesek: Kosár, amely 3 egyenlő részből áll. A kosarat apró pálcikákból, lécdarabokból is el lehet készíteni.
Az első kosár-rész a meddű bárányoké, ahol pihenni szoktak a bárányok.
A második és harmadik kosár-rész a fejős juhoké. Itt fejik és pihentetik a juhokat. Ugyancsak egy fontos célja van a kosárnak, amely éjszaka biztonságban tartja a vadakkal szemben. (A biztonság szempontjából minden sereg juh mellett 4-5 juhászkutyát tartanak.)
A juhokat és a bárányokat fenyőtobozokkal helyettesítettük, a juhokat a vörös fenyő tobozaival, a bárányokat pedig a lucfenyő tobozaival.
Ezt a játékot szép, pázsitos helyen játszodják. A játszótársak le kell guggoljanak vagy térden elhelyezkedve játszanak.
A fejés naponta kétszer történik, amíg hosszú nyári napok vannak. Az őszi napokon csak egyszer fejnek. Kedves gyerekek, ezt a játékot csak azok a gyerekek tudják elsajátítani, akik nagyon szeretik a báránykákat, a juhokat. Ezért nem árt a nyári szünidőben meglátogatni egy-egy juhásztanyát, ahol bővebben megismerkedhettek a valódi juhászélettel. Itt ilyen látogatások alkalmával meg szokták az odalátogatót kínálni juhtejből készített ínyenc falatokkal. Nagyon ajánlom nektek, ismerkedjetek meg ezzel az állatfajjal, mert nagyon jövedelmező és egészséges. Elmesélte: Bodó Sándor, 69 éves, Kászonfeltíz
Gyűjtötte: Bodó Dorottya – Ördög Kinga, 2013
Kerekezés Ezt a játékot nagymamámék az utcán vagy hosszabb udvaron játszották. Abban az időben ezt az úttesten volt játszani a legjobb, hiszen nem jártak autók akkoriban (főleg nem a Fürdő utcában). A pálya hosszúsága 10-15 m volt, attól függően, hogy milyen egyenes volt a talaj. A pálya kezdetét és végét egy-egy vonallal jelölték meg. A játékot 2-4 gyerek játszhatta, attól függően, hogy mennyi rossz bicikli kerékvázát tudták megszerezni, mert ezekre volt szükség a játékhoz. A játékosok a kerekekkel és a piszkavasakkal felsorakoztak a kezdővonalon. Számolásra, háromra indultak. A küllő nélküli kerékvázakat piszkavassal hajtották a kijelölt távon, úgy hogy azok el ne dőljenek. Aki a legügyesebben célba ért, azaz végig állva tudta tartani a kerekét, miközben végigszaladt a kijelölt távolságon, egy pontot kapott. Ha tíz pontja összegyűlt, a többiektől ajándékot kapott: színes apró kavicsokat, almát vagy egyéb, gyermekeknek értékes apróságot. A játékot addig játszották, amíg meg nem unták. Elmesélte: Juhász (született: Ambrus) Erzsébet, Csíkszereda
Gyűjtötte: Juhász-Boylan Benedek, 2013
Kiszorítózás Az 1950-es – 1960-as években játszották ezt a játékot olyan fiúk, akik a korcsolyázást, főként a jégkorongozást szerették, a műjégpálya mögött található gyorskorcsolyapálya 100 m hosszúságú egyenes szakaszain, amikor felengedték őket a pályára, általában estefelé.
A játék során a hokibottal történő korong-lövést (az emelést) gyakorolták, és erősítették a csuklójukat.
A játékot párok játszották. A páros tagjai elhelyezkedtek egymással szemben, egymástól 5-10 méternyi távolságra. Akinél volt a korong (A játékos), az a hokibot kanalát közel helyezte a koronghoz, majd erőteljes csuklómozdulattal igyekezett minél magasabbra és minél erősebben elütni a korongot a társa (B játékos) felé. A B játékos megpróbálta kézzel, lábbal, testtel vagy korcsolyával elkapni a korongot, ha merte. Abból a pontból, ahol elkapta vagy ahová a korong esett, onnan kellett visszalőjje a korongot A játékos irányába. Igyekeznie kellett, mert a lövés pillanatáig az A játékos közelíthetett feléje, teret foglalva ezzel magának. Miután visszaütötte a korongot, ő is teret foglalhatott magának az A játékos irányában, mindaddig, amíg az A játékos vissza nem ütötte a korongot. A térfoglalás során figyeltek arra, hogy ne akadályozzák meg egymást a lövésben. Addig folytatták a játékot, amíg valamelyikük ki nem szorult a játéktérről.
A játék végeztével a vesztes általában egy szörpöt fizetett a nyertesnek.
A gyorskorcsolyapálya jegét öreg bácsikák és fiatal legénykék készítették. Fából készült szánon, korcsován, csebrekben hordták a vizet a jégpályára. A főjégmester gumikötényben, hogy össze ne vizesedjen, öntötte a vizet. Mások egy régi, rossz pokróccal vékonyra simították a kiöntött vizet. Ezt nevezték ponyvázásnak. Egy óra alatt az egész gyorskorcsolyapályát tükörsimaságú friss jégréteggel befedték így. Mára feledésbe merült a játék, mert ma nincs akkora szabad jégfelület, ahol játszani lehetne. (Elkényelmesedtek az emberek, és nem öntenek akkora jeget, mint egykor a korcsolyázók számára.) Elmesélte: Boda Jenő, 68 éves, csíkszeredai lakos
Gyűjtötte: Kerekes Kamilla, 2013
Labdajáték Nagyapám tehénszőrből készített labdát. Reggelente vakarta a teheneket, és összeszedegette a szőrüket. Mikor már elegendő szőr gyűlt össze, összekeverte vízzel, kerekre formálta, és addig ütögette, míg kőkemény nem lett. Általában négyen játszottuk ezt a játékot. Először eldobtuk, utána pedig egy bottal ütögetve kellett a lyukba juttatnunk a labdát. Aki elkapta, vagy megszerezte a másiktól a labdát, az folytatta a játékot. Elmesélte: Sánta Zoltán, 58 éves, Csíkszereda (Zsögöd)
Gyűjtötte: Rajz Enikő – Boghian Erika Szilvia, 2013
Lovazás Szükségünk van: lehetőleg páros számú játékosra, füves vagy minél puhább játszóhelyre, fantáziára és jókedvre.
Legkevesebb 4 ember szükséges a játékhoz. Ebből a négyből kettő lesz a „ló” (nagyobb létszám esetén logikusan következtethető, hogy az összeg fele), a másik kettő a „harcos”.
A harcosok felülnek lovuk nyakába, úgy hogy a lovak két lábon járhassanak továbbra is. A lovak kezükkel megtartják a nyakukban ülő harcosok lábát. Miután ez megvan, jöhet az összecsapás: A párok bizonyos távolságon belül egymással szemben állnak, majd mikor felkészülnek, elkezdenek egymás felé futni. Mikor egymás mellé érnek, a harcosok le kell verjék ellenfelüket a lóról. Ezt el lehet intézni egyszerűen kézzel, vagy a hitelesség kedvéért bottal. Az a páros nyer, amelyik leveri ellenfelét a nyeregből, és egyben marad. Elmesélte: ismeretlen
Gyűjtötte: Balázs-Bécsi Anna – Zakariás Anna, 2013
Lyukszi l. Ezt a játékot legalább 2 játékos kell játssza. Fém aprópénz kell hozzá és egy akkora gödör vagy kör, amiben elférhet a pénzérme. A játékosok egymás után álló testhelyzetből megpróbálják beledobni az érméjüket kb. 2 lépés távolságról a gödörbe. Ha nem sikerül a pénzérmét a gödörbe dobni, az érméket ujjpattintással próbálják a lyukba juttatni a játékosok. Az nyer, akinek a pénzérméje először esik bele a lyukba. Elmesélte: Finta Ildikó, 39 éves, Csíksomlyó
Gyűjtötte: Barcsay Zselyke – Finta Diána, 2013
Lyukszi ll. Ezt a játékot pénzérmékkel játsszák. A gyerekek egy lyukat fúrnak a földbe, akkorát, hogy a pénzérméknél nagyobb ne legyen. A lyuktól 2 méterre húznak egy vonalat. A kezdővonalnál egymás mögé állva felsorakoznak, és rendre megpróbálják beledobni a pénzérméjüket a lyukba. Ha ez senkinek sem sikerül, akkor kinek ahogy esett a pénzérméje a lyuk távolságához függően, abban a sorrendben következik [akinek a legközelebb esett a pénzérméje a lyukhoz, az lesz az első és így tovább]. Az első játékos a saját pénzérméjét ujja pöccintésével próbálja a lyukba juttatni. Ha ez sikerül neki, megy az utána lévő pénzérméhez, és azt is próbálja a lyukba juttatni. Mindaddig játszhat, amíg el nem rontja a lövést [a pénzérmét egyetlen pöccintéssel nem sikerül a lyukba juttatnia]. Amikor elrontja, jön a következő. Az nyeri meg a játékot, akinek a legtöbb pénzérmét sikerül a lyukba pöccintenie a játék során. Elmesélte: Bodó Levente, 37 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Székely Bernadett – Szakáli Eszter, 2013
Mókusok, ki a házból! A játékosok, a "mókusok" kis köröket rajzoltak, eggyel kevesebbet, mint ahányan voltak. Kiszámolás után egyikük a körök közé állt [ő lett a "ház nélküli mókus"], a többiek meg elfoglalták a rajzolt (vagy földbe karcolt) köröket, a "mókusházakat". A ház nélküli mókus elkiáltotta magát: Mókusok, ki a házból! Erre a mókusok a körökből kiszaladtak, és igyekezniük kellett egy másik, még üres házat foglalni. [A ház nélküli mókus is igyekezett a többi mókussal egyszerre egy üressé váló házat elfoglalni. A következő ház nélküli mókus az lett, akinek nem sikerült házat foglalnia. Egy házban egyszerre csak egy mókus tartózkodhat!] Elmesélte: Juhász-Boylan Tünde, Csíkszereda
Gyűjtötte: Bors Gergő Ákos, 2013
Ország - város l. Minden gyermek kapott egy lapot és egy írószert. Egyvalaki magában mondta az ábécét, egy másik gyerek leállította. Az adott betűvel kellett írni: ország-, város-, falu-, folyó-, fiú-, lány-, növény-, állat- és tárgy-nevet. Az győzött, aki elsőnek végezett. Elmesélte: Miklós Juliánna, 62 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Miklós Enikő – Onika Kincső-Katalin, 2013
Ország - város ll. Szükséges kellékek: papír, ceruza vagy toll.
Játékosok száma: legkevesebb 2; egy csapat legkevesebb 2 játékosból tevődött össze.
Az egyik játékos el kezdte mondani magában az ábécét. Addig mondta, amíg egy másik játékos meg nem állította. Az utolsó betűt, amit magában mondott, hangosan is ki kellett mondja. A kimondott betűvel ország, város, fiú, leány, növény, állat, tárgy nevet kellett írni. Az a játékos vagy csapat nyert, aki az írás megállítása után a legtöbb nevet ki tudta tölteni az előre elkészített táblázatba.
Amikor több órát játszottuk ezt a játékot, akkor pontozás alapján döntöttük el, hogy a végén ki nyerte meg a játékot. Pontozás: minden megnyert játék 25 pontot ért. Az a játékos vagy csapat nyert, amelyik a játék végén a legtöbb pontszámot érte el. Elmesélte: Csíki (született: Kovács) Anna-Mária, 43 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Csíki Emese – Nagy Márta, 2013
Ország-város (labdajáték) 4 személyes játék. Rajzolunk egy kört, amit felosztunk 4 részre. Mindenki választ magának egy ország- vagy település-nevet. Az egyik játékos feldob egy labdát, és mond egy ország- vagy település-nevet. Az, akinek az országát vagy települését mondta, el kell kapja a labdát. Miután elkapta a labdát, mondja, hogy stop. Ezután hármat léphet, és meg kell dobjon valakit. Ha sikerül, akkor annak, akit megdobott, a részéből kap egy kicsit, ha meg nem sikerül, akkor mindenkinek megmarad a része, és a következő körben ő dobja fel a labdát. Elmesélte: Tamás Emil, 44 éves, Csíkszereda
Gyűjtötte: Tamás Bertalan – Lajos Ákos, 2013
Piculázás Egy lyukat vájtak a földbe. A játékosok 3 m távolságról pénzérmét próbáltak beledobni a lyukba. Amelyik játékosnak sikerült beledobnia, az nyert. Ha nem sikerült beletalálnia a lyukba, akkor három pattintással megpróbálta belepöccinteni a lyukba az érmét. Ha ez nem sikerült három pöccintésből sem, akkor a játékot egy másik játékos folytatta. Akinek sikerült belepattintani a pénzérmét a lyukba, azé lett a pénz. Elmesélte: Márton József, 66 éves, Csíkmindszent (Boroszló)
Gyűjtötte: Márton Beáta – Csibi Renáta, 2013
|