3 éve óriási tragédia történt velem s a családommal, hisz elvesztettük a családfőnket, az édesapámat. Olyan hirtelen történt minden. Vasárnap még mulatérozott a szomszédokkal, hétfőn meg már holtan feküdt a kórházi ágyon. Tüdőembóliában hunyt el, ami csak annyit jelent, hogy egy vérrög felment a tüdejére, és megfulladt. Az orvosok azt hitték, szívbeteg, ezért rosszul kezelték, s nem bírta tovább. A boncoláskor derült ki, mi is volt igazán a baja. Nagyon nehezen vészeltük át ezt az időszakot, a sebek lassan kezdtek begyógyulni. Anyagi helyzetünk az elején nem volt a legjobb, anyukámnak több munkahelyet kellett változtatni, mert vagy csődbe ment az üzlet, ahol dolgozott, vagy annyira kevés fizetést adtak neki, hogy nem tudta egyetemre járatni a nővéremet, s magunkat sem tudta abból a kevés pénzből ellátni. De mindent megadott nekünk, nem éreztük különösebben a hiányt, azért láttuk, hogy mennyire nehéz anyának mind a két szerepben helytállni, de derekasan kiállta a nehéz próbákat.